Túl rövid az élet ahhoz, hogy szar kajákat egyek. Túl rövid az élet ahhoz, hogy Grecsót olvassak. Túl rövid az élet ahhoz, hogy kereskedelmi televíziók műsoraira kapcsoljak. Túl rövid az élet ahhoz, hogy mások elbaszott, életlen kaja- és gyerekfotóit nézzem a facebookon vagy az instán. Túl rövid az élet ahhoz, hogy magamban tartsam a véleményemet. Túl rövid az élet ahhoz, hogy amikor tükörbe nézek, a tökéletlenségeket kutassam. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne ordíttassak nyálas Tina Turnereket az autóban. Túl rövid az élet ahhoz, hogy hazudjak. Túl rövid az élet ahhoz, hogy tetszést vagy szimpátiát mímeljek. Túl rövid az élet ahhoz, hogy faszfejekkel töltsem az időmet. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne segítsek másoknak.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne pusziljam meg a gyerekem lábfejét, amikor ráadom a váltócipőt az óvodában. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne piknikezzünk minden délután a kertben. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne hallgassam meg utcazenélni azt a fiút, akit én coach-oltam ki a tehetetlenségből. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne főzzek be baracklekvárt hétköznap este tízkor. Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne jusson eszembe minden nap, hogy mennyire jó élni.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy én ne én legyek.
