Nem tudom, helyesírásilag rendben van-e a cím, de ne ragadjunk le itt.
Nagyon röviden a sztori: Tehát van egy elmebeteg megbízottja Orbánnak, nevezett Kerényi Imre, aki egy keresztény vagy keresztyén (mingyá hányok) összejövetelen elkezdett a színházzal kapcsolatban valami buzilobbit emlegetni. Erre persze felhördült a liberális oldal, és Kulka János nyílt levelet írt Viktornak, melyben felszólítja, blablabla.
Eddig a sztori teljesen sablonos, hetente van egy ilyen ügy: valamelyik komisszár elveti a sulykot, a liberálisok örjöngenek, tele a facebook a megosztásokkal. Ám ebben a sztoriban ekkor képbe kerül egy érdekes ember, nevezett Bognár Zsolt. Aki válasz(nyílt)levelet ír Kulkának, a tartalmát nem teljesen értem, de körülbelül az az értelme, hogy igenis, van egy másik oldal is, amelyik nem buzi, és hadd éljenek ők is, keresztény, hovatovább keresztyén módon.
A liberális értelmiség tovább hörög, pedig kérem, így megy ez. A Bognár Zsolt típusember, minden korban, minden rendszerben, minden országban van belőle néhány, olyan ő, mint Kafka Josef K-ja.
Zsoltunk fiatal korában a fejébe vette, hogy már ő bizony színművész lesz. Sötét szemével, karakteres arcélével szerintem snájdig fiatalembernek számíthatott, biztos szépen is szavalt: minden alapja megvolt, hogy a világot jelentő deszkákra képzelje el az életét. Zsolt mindent meg is tett a célért: szerepeket magolt, játszott ebben-abban, felvételizett, elvégzett iskolákat. Teltek-múltak az évek, de a nagy szerepek, a sikerek valamiért messze elkerülték Zsoltot. Egyedül akkor sikerült rövid időre kitörnie az ismeretlenségből, amikor mellékszereplőként feltűnögetett a Barátok közt című sorozatban, amelyet nem szabad alábecsülni: néhány percnyi jelenlét a sorozatban (régen) országos ismertséget hozott a kiválasztottaknak.
Nem jártam utána, miért, de Zsoltot a modern médiatörténet ezen meghatározó tagjából is kiírták. Szerintem az játszhatott közre, hogy kizárólag egyfajta arcot tudott vágni, az meg nem elég egy színésztől, még szappanoperában sem.
Innen már egyenes volt az út Zsoltunk totális megkeseredéséhez. És mint minden torz ember, elfelejtette saját magában keresni a hibát és monomániásan kezdett el összeesküvéselméleteket gyártani. Természetesen meg is találta rögtön, hogy csodálatos tehetsége ellenére miért nem foglalkoztatják őt eleget: a zsidók és a buzik miatt. Sokan állítják, hogy sok mellőzött "művész" lett ilyen okokból antiszemita, illetve ha kicsit kijjebb tekintünk, nem kell ahhoz művésznek lenni, hogy a gondolkodáshoz lusta emberek külső körülményeket okoljanak saját kudarcaikért, szerintem ebből táplálkozik (és ezért nem fog soha elhalni) az antiszemitizmus, és minél szarabb a helyzet, pl. a húszas évek gazdasági válsága alatt, annál jobban megy a bűnbakkeresés.
Ez tehát az első lépés: Zsoltunk megkeseredett és elkezdett különböző lobbikat okolni a keserűségéért, buzik vagy zsidók, egyremegy. Ezen a ponton sokan meg is állnak, otthon, baráti vagy családi körben buziznak merőn maguk elé meredve, cigarettafüstbe burkolózva.
De Zsoltot nem ilyen fából faragták, ő továbbment. Ő szembement a színészfejedelemmel. Megvédte Kerényit, megvédte Orbánt. Ő kiállt a szegény, sokat támadott keresztyén heterók mellett. Mert manapság ők annyira el vannak nyomva Magyarországon, hogy Zsolt gerinces emberként felemelte a szavát.
Méltó jutalma biztos, hogy nem marad el. És akkor Zsolt úgy halhat meg, hogy a jó embereket igenis értékelik, jó irányba halad a Haza.
