Imádom a paradicsomot. Volt már, hogy ez az imádat odáig terjedt, hogy ketchuppal ettem a paradicsomot. Aki egy kicsit is érdekelt a kérdésben, pontosan tudja, hogy hiába van szezonja, július-agusztus táján is nehéz finom paradicsomhoz jutni. Pannóniában minden természeti feltétel ideális lévén, ez egy nagyon szomorú jelenség.
Na de szomorkodás helyett én mindig is igyekeztem a tettek mezejére lépni, ha lehetett. Így esett, hogy 2012 májusában egy hétvégén elmentem Burgenlandba a magát szerényen Paradicsomkirálynak hívató Stekovicshoz és vettem néhány palántát. Nem volt hülyeség. Bár a növénykéket az itthoni áraknak többszöröséért árulták, a paradicsom új dimenzióit nyitották meg előttem. Azon túl, hogy (tudtommal) black cherryt, black plumot vagy golditát Magyarországon nem lehet palántaként venni, olyan isteni finom paradicsomokat szüreteltünk Apukámmal a péceli kertben, amilyenről a tervezgető fázisban nem is álmodtunk.
A munkamegosztás nagyjából úgy nézett ki, hogy én elültettem és gyomláltam, kapálgattam, kötöztem a töveket, Apukám pedig minden áldott este locsolta őket – szerencsére van a kertben egy kiapaszthatatlan kút.
Amikor megettük az összes paradicsomot és eljött az ősz, kitaláltam, hogy legközelebb megpróbálok vetéssel is próbálkozni, aztán, ha nem jön össze, legfeljebb megint kiugrok Stekovicshoz. A Tomaten mit Geschmack (Paradicsom, aminek van íze) oldal elég jónak tűnt, hamarosan meg is érkeztek a minden koncepciótól mentesen kiválasztott magok: Goldita (ez volt a legtutibb a nyáron), Miniboy, Limoncito és Grüne Birne.
Aztán az élet úgy hozta, hogy 2013 elején nemhogy magokat vetni nem volt kapacitásom, de komoly küzdelmeket folytattam annak érdekében, hogy megőrizzem az ép elmémet. Májusban annyira tellett, hogy az Anyukám által a péceli piacon megvett kommersz palántákat elültetgettük, de nem sokat törődtem a kerttel.
A csapássorozatot sikerült túlélni, sőt kiegyensúlyozódtam annyira, hogy tegnap este elmentünk egy itteni kertboltba, ahol vettem egy eszközt, aminek szerintem a munkaneve „Ültetőkészlet városi picsáknak”. Az a lényege, hogy egy vékony műanyagtálcára rátesznek 10 db tőzegpogácsának (2014 legundorítóbb szava verseny esélyes befutója) nevezett korongot. A korongokat leöntöm vízzel, belenyomok egy-egy magot a közepükbe, és a tálcát lefedem a hozzá tartozó átlátszó műanyag fedővel. Kész az üvegház és a körömlakkom pont olyan szép, mint előtte.
.JPG)
Most majd lehet nézegetni, bújnak-e már a kis növénykék, vagy beadták a kulcsot a magok a több mint egy évesre nyúlt várakozás alatt a hűtőben. Azért számoltam ez utóbbi veszélyével is: a kertboltban vettem tegnap két friss magot is és ültettem abból is bőven. Ha meg semmi sem sikerül, legrosszabb esetben megint megyünk Burgenlandba.
.JPG)
